in memoriam BABA
Mettől meddig él egy ember? Abban a törzsben az volt a szokás, hogy... Mikor egy leány elöszőr gondolt a kisbabára, aki majd egyszer meg fog születni általa, elsétált az erdőbe. Keresett magának egy fát, és leült a tövében. Addig ült ott és várt, amíg egy dallam született meg benne. Ezt a dallamot dúdolgatta, megtanulta, dédelgette. Aztán, megtanította a férjének is. És amikor szeretkeztek, ezt a dallamot dúdolták ketten, együtt. A várandósság ideje alatt is ezt a dalt dúdolták esténként együtt, napközben egyedül magának és a babának. Mire eljött a szülés ideje, az egész falu tudta már a dallamot és a vajúdás alatt a viskó előtt gyültek össze és a falu apraja-nagyja együtt dúdolta, énekelte a dallamot, ami behallatszott és hívta a babát és támogatta a szülő asszonyt. Mikor megszületett, az egész falu hangosan és örömmel köszöntötte a babát és az anyukáját a dallammal. Aztán, ahogy nagyobb lett a gyermek, ez a dallam kísérte mindenhová. Mikor a beavatására került sor, ez a dallam volt vele, mikor megházasodott ez a zene köszöntötte. És mikor meghalt, ezzel a melódiával köszönt el tőle a törzs. És, a halála után, mikor rá emlékeztek, mikor róla beszéltek, ezt a dallamot énekelték dúdolták. Mindaddig, míg volt egy is, aki emlékezett rá... |
Amszterdamban, egy otthonszülésről szóló Bába konferencián hallottam ezt a történetet. |
tamas@koosfoto.hu
(70) 561-95-91
+36 70 561-95-91
Tamás
legutóbb frissítve: 2005-04-20 date of the last update